Az idén nem úgy teltek a januári szülinapok mint szoktak (január 24. a legkisebb bátyám szülinapja, 29-én meg az enyém)
A bátyám idén Finnországban sportol és nem tudott hazajönni a születésnapjára, de szerencsére ahol lakik ott meglepték egy-két dologgal:)
Az én szülinapom is jó volt csak sajnos nagyon más volt mint szokott! Nem itthon ünnepeltük hanem Nyíregyházán az unokatesóméknál. Ez kicsit érdekes mert hétköznap volt és nem mennénk el hétköznap csak úgy a szülinapomat az unokatesóméknál ünnepelni.
Sajnos azért voltunk ott mert Január 25-én a Nagypapámat ( akik ott laknak egy utcával arrébb az unokatesóméktól) bevitték a kórházba. A szüleim hétvégén elmentek és vasárnap haza jöttek mert dolgozniuk kellet, nem jöttek haza túl sok jó hírrel.
Másnap hétfőn reggel mindenki ment dolgára. Nekem a suliba 7. óra előtt ebéd szünet volt ami 30 perces, a barátnőimmel az aulában ültünk és nekem megcsörrent a telefonom, láttam, hogy anyukám hív, tudtam h ez jó már nem lehet. Mikor felvettem a telefont mondta h ma indulunk Nyíregyházára, elmondta h menjek el hozzá a sulihoz és onnan haza megyünk és Apa is jön oda. Én gyorsan mentem az osztályfőnökömhöz , hogy megmondjam neki h sürgősen el kell mennem, ő látta rajtam h baj van és elengedett.
Kb. délután 4 óra körül indultunk Nyíregyházára mindenki jött kivéve a legnagyobb bátyám mert neki vizsgái voltak ( később ő is eljött) .
Amikor odaértünk a kórházhoz nekem mondták hogy nem lesz jó látvány. Én felkészültem mindenre és bementem velük Papához és ahogy mondták tényleg nem volt szép látvány és ahogy a bátyám, Zsombor mondta a másik bátyámnak úgy nézett ki mint aki készülne meghalni és tényleg úgy nézett ki és mindenki azt hitte h meg is fog még a nagybátyám is aki abban a kórházban orvos.
Az egész nagy család ott volt a kórházban kivéve az unokatesóm gyerekei akik még kicsik, de ők is Nyíregyházán voltak.
Egész héten ott volt az egész család a felnőttek felváltva mentek be a kórházba Papához, én általában Zsomborral vigyáztam a gyerekekre, mindenki egész héten segített és még a gyerekek is tudták hgy most a Dédnagypapájuk beteg és azért van itt mindenki azért mennek el gyakran a szüleik ők is nagyon jól viselkedtek. Bár ahogy anyukám mondta Papa nagyon sok mindent adott nekünk és nekünk ezt vissza kell adnunk.
Papa olyan hihetetlen fejlődésen ment keresztül amit szerintem ritkán lát az ember. Mikor a legnagyobb bátyám pénteken megjött nem tudta h nézett ki hétfőn mert már sokkal jobb állapotba volt feltudott állni segítséggel sokkal érthetőbben beszélt.
Én minden este imádkoztam érte és én tudom h mindezt Istennek köszönhetjük! Amikor anyukámék haza jöttek, akkor mikor először voltak meglátogatni azt mondták csodálkoznának ha ott lenne Ágoston esküvőjén. Azóta Papát haza vitték és otthon betegeskedik már segítséggel átsétált az egyik szobából a másikba, most h megjött a jó idő ki vitték az udvarra, úgy h kisétált, szóval hihetetlen változáson ment keresztül és én továbbra is hiszem hogy ott lesz az esküvőn és imádkozom!
