Papa

Ha emlékszel Papát, januárban, bevitték a kórházba, h bármikor meghalhat, de azóta is él:) Azóta sok dolog történt, Papa hazakerült, Pisti úgy rendezte a házat, h Papának megfelelő legyen.:)

Mostanában nem láttam, de emlékszem, h amikor náluk voltunk , és valamelyik családtagról beszéltünk, olyan szomorú volt és ettől én is olyan szomorú voltam, sokszor elmentem onnan, mert elkeserített, rossz volt látni, h sír, szerintem ezelőtt még nem igen láttam sírni, ami egyben nagyon jó, h eddig nem kellet miért sírnia, de most...:( 

Meg amikor segítenem kellet Papa körül sürögni-forogni, én nagyon szívesen, mert szívesen segítek, h Papa jobban legyen, de olyan nehéz látni, h Papának olyan nehezen megy valami és én nekem ez nehéz volt, ahogy láttam, ezt igazán nem is tudom elmondani:(

De olyan jó hallani, hogy már feltud ülni, állni, már sétál, már azt eszik amit szeretne ezek a dolgok, biztatnak, mert fejlődik:) És amikor mindig elbúcsúzunk mindig valami szépet, mond nekem és én attól, megint elsírom magam:°( Mindig van egy cél, amit kitűzünk, h még addig, először Gokiék esküvője, aztán Isti diploma osztója, most meg a házassági évfordulójuk, meg még egy unoka:)

Szóval én imádkozom, h Papa továbbra is így fejlődjön, és az unokái még emlékezzenek rá:)

A elmúlt nyár

Az idén nagyon király volt a nyaram, főleg a vége, de szerintem minden nyár után ezt mondom és ez így még jobb:P
Sok-sok helyen voltam, pl. Debrecen, Nyúl, Balaton... 
  De mind közül 3 tette igazán szuperré a nyaramat. Az egyik az a, hogy a családdal a Balatonon voltunk, de már csak a szűk családi kör volt jelen(azaz Mami, Apa, Zsombi és én).
De szerintem ez igazán jó volt hogy összekovácsolódjunk kis családdá:)
  A másik meg az, hogy Tóalmáson voltam, egy keresztény táborban ahová szinte minden évben elmegyek. Idén az utolsó pillanatban jelentkeztem Blankával, de jól tettük, hogy még jelentkeztünk:) Ismételten szuper volt, mint mindig:) De most több barátot szereztünk, mint szoktunk, kosárra mentünk, ami kiemelkedően jól ment;) Mindig a tábor vége a legjobb és a legrosszabb, akkor már mindenkivel jól összehaverkodunk és vége:/ Szóval már várom, hogy újra nyár legyen és menjünk:)
   A harmadik dolog, ami az életem egyik legjobb eseménye volt a bátyám esküvője*_* Augusztus 19-én délelőtt, már mindenki sürgött-forgott a házban megjöttek Ágiék, a fotós, a koszorúslányok, Rozáék, Mamáék. Annyira jó volt a hangulat, olyan varázslatos volt, Ági lent öltözött a lányokkal, Goki fent a fiúkkal. Olyan volt mint egy álom, mindenki mosolygott, és ez a fotókon is látszik;)  Mikor mindenki elkészült, mi koszorúslányok és fiúk, plusz Goki&Ági, elmentünk fotókat csinálni, és annak a hangulata is, olyan volt amit még sose éreztem, de nagyon jó volt:)  4kor volt Szigetszentmiklóson a szertartás, ismételten mindenki arcán fülig érő mosoly. Rozával ketten vonultunk elől, valahogy ez varázslatosabb volt, mint Rubinka esküvőjén, vagy csak rég volt az:) Mikor vége volt, mint ahogy azt elképzelnénk, hosszú kígyóban mentünk az utakon dudaszóval, néha talán két kígyó lett belőlünk, de egyek voltunk:) Aztán kiértünk Budaörsre, a kürtben volt a buli:) Bevonultak, mint egy híres házaspár, igaz kicsit sietősen, utána nászajándékok halma, vacsora, tánc, tánc, lányok új ruhája, torta, feladat, meglepi, szülinap, sok csupasz láb, és reggelig tartó buli,;) Fergeteges és felejthetetlen volt;)
 Mellékesen volt benne pár rossz dolog de azt csak halkan említem, mert elrontja azt a szuper napot. Szóval az, hogy Német Dani nem lehetett ott, Dani és Goki olyan mintha testvérek lennének, annyira sajnálták mind a ketten, főleg Dani, azt mondta olyan mintha a saját testvére esküvőjére nem mehetne el. Aztán sajnos Istiéknek hamar el kellett menniük, mert Istinek tanulnia kellet, de megérte a tanulásért, mert lediplomázott;) És a harmadik, hát talán a legrosszabb, h Papa nem tudott lejönni és ezért Mama se jött:(

Nem szeretném, hogy ilyen szomorúan végződjön a bejegyzésem, szóval senki ne legyen szomorú,mert király nyaram volt:)Szóval valahogy így telt a nyaram:)

Floorball

Az életemben évek óta fontos szerepet játszik Floorball. És nem azért mert én  játszom, hanem a bátyáim sőt még Apa is floorball-ozik. A testvéreim kb. 9-10 éve játsszák így én is benne vagyok ebben a sportban.
Én évek óta járok ki a meccseikre és szurkolok nekik teli torokból.  Például ebben az évben nem hagytam ki egy meccset se.
A fiúk régóta küzdenek a bajnoki címért, de szerintem ez természetes. Ebben az évben hihetetlen játéknak lehettünk szemtanúi.
Az alapszakaszt megnyerte a csapat. Ezután csodálatos összetartás, csapatszellemet láthatunk, igaz előtte is megvoltak ezek a dolgok, de most jobban érezhettük:)
A kupáért küzdés 6 meccsből állt, nagy küzdelem során eljött a várva várt pillanat és a csapat BAJNOK lett:)
Hihetetlen jó érzés volt szurkolni a döntő meccsen hisz számunkra és nagyon fontos volt ez a meccs és együtt éreztünk velük:)
 Én mindössze egyetlen egy dolgot sajnálok, hogy Domi ebben az évben nem volt itthon ( mert Finnországban floorball-ozik:) , de szerintem ha nem megy el lehet, hogy nem bajnok a csapat és nem azért mert nem játszik jól nem, pont az ellenkezője! És úgy, hogy elment a csapat megtanulta h csapatmunkában kell dolgozni és nem egymásra hárítani a munkát:)
És ami még szép ebben, hogy a csapat is úgy gondolja h Dominak s része volt ebben:)

Szülinapok

Az idén nem úgy teltek a januári szülinapok mint szoktak (január 24. a legkisebb bátyám szülinapja, 29-én meg az enyém)
 A bátyám idén Finnországban sportol és nem tudott hazajönni a születésnapjára, de szerencsére ahol lakik ott meglepték egy-két dologgal:)
Az én szülinapom is jó volt csak sajnos nagyon más volt mint szokott! Nem itthon ünnepeltük hanem Nyíregyházán az unokatesóméknál.  Ez kicsit érdekes mert hétköznap volt és nem mennénk el hétköznap csak úgy a szülinapomat az unokatesóméknál ünnepelni. 

Sajnos azért voltunk ott mert Január 25-én a Nagypapámat ( akik ott laknak egy utcával arrébb az unokatesóméktól)  bevitték a kórházba. A szüleim hétvégén elmentek és vasárnap haza jöttek mert dolgozniuk kellet, nem jöttek haza túl sok jó hírrel.

 Másnap hétfőn reggel mindenki ment dolgára.  Nekem a suliba 7. óra előtt ebéd szünet volt ami 30 perces, a barátnőimmel az aulában ültünk és nekem megcsörrent a telefonom, láttam, hogy anyukám hív, tudtam h ez jó már nem lehet. Mikor felvettem a telefont mondta h ma indulunk Nyíregyházára, elmondta h menjek el hozzá a sulihoz és onnan haza megyünk és Apa is jön oda. 
Én gyorsan mentem az osztályfőnökömhöz , hogy megmondjam neki h sürgősen el kell mennem, ő látta rajtam h baj van és elengedett.
 Kb. délután 4 óra körül indultunk Nyíregyházára mindenki jött kivéve a legnagyobb bátyám mert neki vizsgái voltak ( később ő is eljött) .
Amikor odaértünk a kórházhoz nekem mondták hogy nem lesz jó látvány. Én felkészültem mindenre és bementem velük Papához és ahogy mondták tényleg nem volt szép látvány és ahogy a bátyám, Zsombor mondta a másik bátyámnak úgy nézett ki mint aki készülne meghalni és tényleg úgy nézett ki és mindenki azt hitte h meg is fog még a nagybátyám is aki abban a kórházban orvos.
Az egész nagy család ott volt a kórházban kivéve az unokatesóm gyerekei akik még kicsik, de ők is Nyíregyházán voltak.
Egész héten ott volt az egész család a felnőttek felváltva mentek be a kórházba Papához, én általában Zsomborral vigyáztam a gyerekekre, mindenki egész héten segített és még a gyerekek is tudták hgy most a Dédnagypapájuk beteg és azért van itt mindenki azért mennek el gyakran a szüleik ők is nagyon jól viselkedtek.  Bár ahogy anyukám mondta Papa nagyon sok mindent adott nekünk és nekünk ezt vissza kell adnunk. 
Papa olyan hihetetlen fejlődésen ment keresztül amit szerintem ritkán lát az ember. Mikor a legnagyobb bátyám pénteken megjött nem tudta h nézett ki hétfőn mert már sokkal jobb állapotba volt feltudott állni segítséggel sokkal érthetőbben beszélt.
 Én minden este imádkoztam érte és én tudom h mindezt Istennek köszönhetjük! Amikor anyukámék haza jöttek, akkor mikor először voltak meglátogatni azt mondták csodálkoznának ha ott lenne Ágoston esküvőjén. Azóta Papát haza vitték és otthon betegeskedik már segítséggel átsétált az egyik szobából a másikba, most h megjött a jó idő ki vitték az udvarra, úgy h kisétált, szóval hihetetlen változáson ment keresztül és én továbbra is hiszem hogy ott lesz az esküvőn és imádkozom!

Karácsony

Az idei téli szünetem nagyon jól indult mert első napján hazajött a legkisebbik bátyám(Domi) Finnországból. 
Karácsony előtti napokban nagy rendrakás volt itthon. Én már szombaton elkezdtem sütit sütni hogy készen legyek karácsonyra:)
Elérkezett december 24-e még nagyban sürgött forgott mindenki hogy mire az unokatesómék a nagymamámék és a legnagyobb bátyám(Goki) a barátnőjével(Ági) megérkeznek minden kész legyen.  Szerencsére jól elkészültünk:)
4-óra körül megérkezett mindenki.  
 Egy csodálatos hírrel folytattuk együtt a napunkat, ez a hír pedig nem más volt mint hogy Goki bejelentette hogy megkérte Ági kezét:) Mindenki nagyon örült a hírnek, bár szerintem ez természetes:)
 Este 6-7 körül vacsoráztunk és utána nem sokkal ajándék bontás volt. Egy szokásos imádkozással kezdtük és egy szokásos "papír eltakarítással" fejeztük be:)
 Este a felnőttek beszélgettek én és a lány unokatesóm, Karolina játszottunk és a bátyáim és a fiú unokatesóim(Geri és Matyi) társasoztak és Ps-eztek:)
Én Karolinával aznap este nagyon jól szórakoztunk kb. hajnali 3-ig fenn voltunk, pont úgy mint a fiúk a szomszéd szobában:)
  Mi minden évben két helyen ünnepeljük a Karácsonyt. Egyszer otthon, Apukám szüleivel és öccsével és családjával majd elmegyünk Nyíregyházára ahol Anyukám családja lakik:)
Szóval 26-án elmentünk. A bátyámék ott is bejelentették a nagy hírt, itt is nagyon örült mindenki és kérdezősködött, hogy hogy volt és hogy lesz.
 Összességében nekem nagyon jó karácsonyom volt:)

Az új suli

Elkezdődött a suli!

                                                                      Ez a  sulim bejárata:

Most új suliba járok, mert már gimnazista vagyok. Szerencsére az osztályunk szuper,bár szerintem ebben a suliban minden  osztály szuper:)
Idén elkezdtem kosarazni, már 5. kosaraztam, de abbahagytam és most újra kezdtem.

Nekem egy héten 18 német órám van, mivel 0-ba járok.Eleinte ez soknak tünt de most már meg szoktam:)Most az osztályban 17-en vagyunk de jövőre majd 35 leszünk mert összevonnak minket egy másik csoporttal.